blog

#futnihinnielni

a könyv megrendelhető az alábbi honlapon:

Röviden és tömören úgy foglalhatjuk össze azt a több ezer éves folyamatot, melynek során szervezetünk optimalizálódott a futásra, hogy evolúciós kényszerek miatt az ember elkezdett alkalmazkodni a környezetéhez, és ez az adaptációs képesség tett bennünket alkalmassá magára az életre. A mozgás lehetősége az életet jelentette. Így tudtunk táplálékot szerezni, vagy szükség esetén menekülni. A folyamat során a szervezetünk saját maga biokémikusa lett: testünk olyan anyagokat, hormonokat kezdett el termelni, amelyek az életben maradáshoz szükséges képességeinket segítették elő. Miért volt mindez kulcsfontosságú a fejlődéshez és az életben maradáshoz? Mi mindennek a jelentősége a mai modern világunkban? 

(Futni, Hinni, Élni – Egy könyv az élni akarásról | A mozgás evolúciós vonatkozásai)

A mozgás indukálta tranziens hipofrontalitás következménye lehet a futás kiváltotta flow-élmény is. Ilyenkor megfeledkezünk önmagunkról, az idő múlásáról, az önkritikánkról, ráadásul még a fájdalomérzékünk is csökken. Ezért is lehet flow-ban gyorsabb tempót futni hosszú távon, mint amiről azt gondolnánk, hogy képesek vagyunk. Alig vagyunk tudatában annak, mi történik körülöttünk, amikor ilyen állapotba kerülünk, például, egy félmaraton vagy maratoni futás alatt. Ilyenkor „nem fáj” annyira a futás – legalábbis nem érezzük annyira. Számos futó érzi ilyenkor a flow-t: mintha megszűnne körülötte a világ, alig érzékel valamit a környezetből, nincs időérzéke.

(Futni, Hinni, Élni – Egy könyv az élni akarásról | Tranziens hipofrontalitás)

a könyv megrendelhető az alábbi honlapon:

A mai világban már elveszett az evolúciós kényszer arra, hogy kitartóak legyünk. „Nem kell „futnunk a vacsora után”, csak bemegyünk a boltba, és megvesszük a már „levadászott” táplálékot. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen modern, civilizált emberek vagyunk. A problémát az okozza, hogy a sok millió éves evolúciós folyamatok után az elmúlt néhány száz vagy akár csak néhány tíz évben a szervezetünk nem tudta olyan gyorsan követni a táplálkozás vagy az életmód változásait, mint ahogy azok bekövetkeztek. A genetikánkra is ható adaptáció nagyon hosszú időt vesz igénybe: több generációnyi idő is eltelhet, mire beindul. Továbbá, a kitartásra való hajlamunk, képességünk is háttérbe szorult. Már nem kell vadásznunk, nem kell hosszan tartó fizikai aktivitást végeznünk, ami alatt bekövetkeznének azok az önjutalmazó hormonális változások, amelyekkel a szervezetünk biztat minket kitartásra.

(Futni, Hinni, Élni – Egy könyv az élni akarásról | Modernkori ősember)

Sok tevékenység okozhat flow-élményt a meditációtól kezdve, a futáson át a zenélésig és extrém sportolásig, de akár még az olvasás, vallásgyakorlás, istentisztelet is. A flow függőséget is kialakíthat a folyamat közben bekövetkező hormonális és neurális változások miatt: ebben nagy szerepet játszik a dopamintermelődés, amelyet „jutalmazó” hormonként is szoktak nevezni, vagy az endorfin, melyet a köznyelv boldogsághormonként emleget.

(Futni, Hinni, Élni – Egy könyv az élni akarásról | A flow élmény)

a könyv megrendelhető az alábbi honlapon:

Már volt szó róla, milyen komoly evolúciós előnyt jelent nekünk az izzadás képessége. A hosszútávfutáshoz több minden kell ezen kívül: megfelelő csontozat és izomzat, a hormonális folyamatok, amelyek a hosszan tartó fizikai aktivitás közben játszódnak le, például az endorfin, szerotonin, noradrenalin és társaik kiválasztódása. (Ezek a hormonális elváltozások kulcsfontosságú szerepet játszanak a testi-lelki gyógyulásban is.) Persze a futás testre gyakorolt jótékony hatásait mindenki ismeri: erősebb szívpumpa-funkció, jobb keringés, rugalmasabb érfalak, jobb tüdőkapacitás, erősebb izomzat és csontozat, szálkásabb testalkat, kisebb testzsírszázalék, kevesebb zsigeri zsír, és így tovább. Mi, emberek nem azért lettünk kitartóak – és emiatt például kiváló hosszútávfutók is -, hogy hormonális jutalmazásban részesítse magát a szervezet. Hanem épp fordítva: az a jutalmazás oka, hogy kitartóak legyünk.

(Futni, Hinni, Élni – Egy könyv az élni akarásról | Evolúció és futás)

Evolúciós szempontból mi köze a futásnak a betegséghez, egészséghez és a gyógyuláshoz? Honnan ered a futás hihetetlen, univerzális gyógyító hatása? (Sőt, nem csak a futásnak, hanem bármilyen, hosszan tartó erőfeszítést igénylő sportnak). Amikor az ősemberek a vadászat során a végkimerülésig üldözték a vadat, akkor szervezetükben olyan fájdalomcsillapító, jutalmazó hormonok szabadultak fel, melyek kitartóbbá tették őket. Nem is lehetett ez másképp, hiszen az életben maradás volt a tét. Két lehetőség adódott: az egyik, hogy sikerült a vadat elejteni azáltal, hogy végkimerülésig üldözték, és akkor a jutalom a táplálék megszerzése volt. A másik lehetőség, hogy a vadászok kudarcot vallottak, de a jutalom ekkor sem maradt el: magát a tevékenységet – a futást – is jutalmazta az emberi agy. Az élni akarás ösztöne mindennél erősebb. Egyfajta evolúciós kényszer volt a vadászó, gyűjtögető életmódot folytató ősembernek, hogy ne adja fel, ne fáradjon el, hanem addig kergesse kiszemelt áldozatát, ameddig csak szükséges. Évmilliókon keresztül a vadászat tehát ultrahosszútáv-futást jelentett az életben maradás, egész pontosan az élelemszerzés reményében.

(Futni, Hinni, Élni – Egy könyv az élni akarásról | Evolúció és egészség)

Mindenki futni születik. Pusztán a civilizáció és a modern kor térített le minket erről az útról. Az őseink mind „hosszútávfutók” és „állóképességi sportolók” voltak. Csak ekkor még nem így hívták. Pontosabban ekkor még nem ugyanaz volt a mozgás célja, mint most – hanem az életben maradás. A zsákmányszerzés és a vadászat. Az emberi szervezet évmilliók alatt erre fejlődött ki. Nem azt állítom, hogy újra el kellene kezdenünk vadászni, és kilométereken át üldöznünk kellene a kiszemelt zsákmányt, de legalább az életvitelünket úgy kellene alakítani, hogy azt a célt szolgálja, amelyre szervezetünk hivatott, és amelyre évmilliók evolúciója alatt optimalizálódtunk: minden emberi lény futni – vagy legalábbis mozogni – született.

(Futni, Hinni, Élni – Egy könyv az élni akarásról | A szuperatléta ősember)

a könyv megrendelhető az alábbi honlapon: